A porckopás - orvosi szóval arthrózis - a derékfájást és a csontritkulást követően világszerte a harmadik leggyakrabban előforduló mozgásszervi megbetegedés: az elváltozás több év alatt alakul ki, és idővel fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal járó ízületi károsodáshoz vezet.

A porckopás kialakulása, fajtái és a tünetek jellemzői:

Az egészséges ízületekben a porc rugalmas párnaként védi a csontot a mozgással járó ütődésektől: terheléskor az ép porc is rugalmasan deformálódik, majd a terhelés megszűnése után visszanyeri eredeti alakját. A porc regenerációját korlátozza az a tény, hogy nincs önálló érrendszere, így csak az ízületi folyadékból juthat hozzá a szükséges tápanyagokhoz. Megjegyzendő, hogy az általánosan használt "porckopás" elnevezés nem teljesen fedi a valóságot, ugyanis a porc nem kopik, hanem fokozatosan felpuhul, majd degenerálódik: ha a porc gyorsabban pusztul, mint ahogy újraképződik, akkor a porc idővel megfogyatkozik.

A porcok arthrózisait az elváltozás jellege alapján kétféle típusba soroljuk:

az elsődleges forma 40-45 éves korban kezdődik, mindkét térdet érinti, és főleg nőknél, illetve túlsúlyos egyéneknél jellemző (ezek az elváltozások általában a visszeres alsó végtagon jelentkeznek). Az elsődleges elváltozások esetében nem találunk konkrét kiváltó okot: az eddigi kutatási eredmények alapján feltételezhető, hogy öröklött genetikai tényezők, bizonyos anyagcsere- rendellenességek, illetve az ízületi folyadék összetételének hátrányos megváltozása áll a jelenség hátterében. Az elsődleges elváltozások kiemelt rizikófaktora, ha az ízületet körülvevő izomzat nem funkcionál megfelelően: kimutatták, hogy azoknál a 30-35 éves egyéneknél, akik ülőhelyzetből nem tudtak egymás után 10-15 alkalommal egy lábbal is felállni, öt éven belül nagy valószínűséggel alakult ki röntgennel is kimutatható arthrózis.

Másodlagos elváltozásról beszélünk akkor, ha a porckopás valamilyen konkrét kiváltó ok, például sportbaleset, túlterhelés, csípőficam, az ízület fejlődési rendellenessége, tengelyeltérés, belső szervi megbetegedés, egy bizonyos hormon hiánya, vagy egyes gyógyszerek mellékhatásaként jelenik meg.
A húsz év feletti lakosság körében a fájdalommal járó arthrózis gyakorisága 10-15%, de a röntgennel kimutatható esetek aránya ennél jóval magasabb, csaknem 35-40%-os. 65 év felett röntgenvizsgálattal minden arthrózisos esetben kimutathatóak az elváltozások, ezek azonban nem minden esetben járnak fájdalommal: ennek oka, hogy a szervezet sokféle módon képes kompenzálni az ízületi károsodásokat, így a kezdeti fájdalom sok esetben akár éveken át is néma maradhat.

Hogyan ismerhető fel a térd arthrózis?

A térdízület testünk egyik legbonyolultabb teherviselő ízülete, amelynek képesnek kell lennie a testsúly fájdalommentes átadására a törzs felől a talaj irányába: mivel a testsúlyterhelés miatt rendkívül jelentős az ideható nyomóerő, az ízületek közül talán itt van a legnagyobb esélye a különféle sérülések előfordulásának. Ha a térdben nő az ízületi nyomás, akkor duzzanat alakul ki, ami fájdalmassá válik, és ízületi diszkomfortérzés alakul ki. A duzzanat elindít egy hibás körfolyamatot, ami izomgyengülést, ízületi instabilitást, túlmozgást, túlterhelést okoz: ezek együttesen tovább növelik a fennálló gyulladást, újabb porckopásos folyamatokat generálva. Kezeletlen probléma esetén - a fájdalom és mozgáskorlátozottság növekedése miatt - a radikális gyógyszerterápia helyett vagy mellett gyakran a műtét marad az egyedüli megoldás.

A térd arthrózis főbb jellemzői:

· nyomásérzékenység, amely a térdkalács egészén vagy a térd belső (ritkán a külső) oldalán jelentkezik,
· dörzszörej (hóropogásszerű hang a térdízület mozgatásakor),
· fájdalommal járó, nehezített elindulás,
· lépcsőn lefelé vagy felfelé, illetve közlekedési járműre fel- vagy leszálláskor jelentkező fájdalom,
· mozgáskorlátozottság hajlítási illetve nyújtási irányban,
· sántítás és az öltözködés korlátozottsága zokni, illetve cipő felvételekor.
Megjegyzendő, hogy a térdbe sugárzó fájdalom gyakran vezető tünete a térdtől távoli testtájakat megbetegítő kórképeknek, az orvosnak éppen ezért feltétlenül meg kell vizsgálnia a csípőt, az ágyéki gerincet, a térdhez futó idegeket és magát a lábfejet is. A térd mozgása ilyenkor nem fájdalmas, és a térd körüli képletek sem nyomásérzékenyek, de a térdfájdalom például egyedüli tünete lehet a statikus rendellenesség vagy bokasüllyedés miatt létrejött csípőízületi kórfolyamatoknak.

Betegség megelőzése, kezelése gyógytornával, gyógymasszázsal:

A betegség előrehaladása nem gátolható meg, a probléma azonban megelőzhető és kezelhető, amiben pótolhatatlan szerep jut a megfelelő mozgásterápiának és az egyéni gyógytornának. A megelőzés szempontjából nagyon fontos a megfelelő felvilágosítás, a helyesen kialakított életmód és a rendszeres mozgás,gyógy masszázs és ha indokolt ízület manipulációs technikák alkalmazása is. Általános érvényű életmódi szabályok nem adhatók, de a porc épségének, valamint az izomzat tónusának és erejének megőrzésében - az ideális testsúly mellett - elsődleges szerepe van a célzott gyógytornának. Kihangsúlyozandó az egyéni kivizsgálás, az egyéni betanítás és a menet közbeni folyamatos korrigálás, emellett említést érdemelnek a különféle porcvédő szerek is, amelyekkel megelőzhető és lassítható a porcok degenerációja. A jelenleg forgalomban levő porcvédő szerek glükóz-aminoglikonokat vagy chondroitin-szulfátot tartalmaznak, amelyek a klinikai vizsgálatok eredményei alapján valóban mérsékelhetik az enyhe, kezdődő porckopásos folyamatokat.

Az arthrózisok megelőzésében természetesen a megfelelő életmódnak jut az elsőrendű szerep: kerülni kell a térd és a csípő egyoldalú túlterhelését, fontos a térdet stabilizáló izmok erősítése és a rendszeres terhelés, például a 8-10 km-es kocogás heti két alkalommal. A sport- és a foglakozási eredetű sérülésekre ultrahang- vagy MRI-vizsgálattal, illetve az ízület tükrözésével derülhet fény: a kis területen jelentkező térdízületi porchiány ezt követően mozaikplasztikával, a végtag tengelyének sebészi korrekciójával vagy a láb ékemelő a cipőbe történő helyezésével kezelhető.

Forrás: Internet